Igen, lehet ez tenném jól. Kilépni! Érdekes gondolat. Hmmm...megint csak megfutamodni, de most véglegesen? Kilépni...ebből a nyomorúságos létből. Feladni! Háát, megteheted! Ebben úgyis annyira jó vagy. Folyton folyvást csak feladod az álmaidat! Ha egy pici, csak egy icipici fény is villanna benned, tudnád, hogy nem lenne értelme. De nem teszed. Megfutamodsz, mert ugyan ki vagy te, hogy sikerüljön bármi is ebben a kib*szott világban? Senki. Éppen emiatt nem vagy te senki sem az ég világon, csak egy ugyanolyan szánalmas lélek, mint a többi hozzád hasonló. Hitegettek. Mindenkit.Önmagatokat is.De miért is? Hogy mikor elmentek, csak fájdalmat és rengeteg "miért"-et hagyjatok magatok után? Igen, ezt teszitek. Elmentek, mások érzéseit semmibe véve, és itt hagyjátok azokat, akikről nem is gondoltátok, hogy egy kicsit is szeretnek. Mert az ilyenben profik vagytok, nem búcsúzkodtok, egyszerűen csak egyik pillanatra elhidegültök, így számotokra könnyebb lesz, de őket is megkérdeztétek, mielőtt meghoztátok ezt a döntést? Nem, hát persze, hogy nem.
Gondolkodom...dobolok párat az ujjammal. Ma bunkó voltam velük. Hisztiztem, majd begubóztam és inkább oda menekültem, ahol a legjobban érzem magam, a könyvekbe. Most itt ülök és ezeket a sorokat gépelem, közben pedig az előtörni készülő könnyeimet visszatartom. Mindenki tesz vesz, észre sem vesznek. Miért tennék? Ez is egy átlagos hétfő délután. Ismét végig fut az agyamon ez a gondolat. Meg merném tenni? Képes lennék most kiszállni? Kinézek az ablakon. A nap nem süt, az ég be van borulva, az idő is nekem kedvez. Az érzésnek, amely kezd megfullasztani. Hogy is szoktuk mondani? Igen. Ez már tú mács nekem. Megremegek. Ismét lepergetem magam előtt az elképzelt jelenetet. Kiszállok. De mi van ha? De. És ez a lényeg, amíg az embernek van, de a tervei között, addig biztonságban van...vagy nem. Ezt mindenki maga dönti el. Írhatnék búcsúlevelet, de nem teszem. Még nem. Még küzdök. De mégis miért? Újabb kudarcokért? Rengeteg ellentmondás. Mindkét oldalon. Önzőség eldobni ezt a "csodát". Élet. Nincs értelme, ha csak szenvedést okoz. Azt mondják a halál, megváltás. Talán megváltja az ilyen életet. És a barátok? A család? velük mi lesz?
Túllépnek. Idővel már csak rossz emlék maradsz, aztán elfelejtenek.
Hát akkor tedd meg! Menj el, de jól jegyezd meg! Ha egyszer elindultál, már nem térhetsz vissza!!!
"Minden öngyilkosság őrültség, s minden őrültségben van valami, ami elárulja magát. Sok ember tudja már, hogy ő őrült, az öngyilkos is tudja azt mind. Takargatni akarja a titkát, hogy meg ne tudják. Éppen azzal árulja el. Fölteszi magában, hogy okos dolgokat fog beszélni, hogy meg ne tudja senki, hogy ő bolond; de azok az okos beszédek mind nincsenek rendes helyen és időben alkalmazva, s felköltik a gyanút; túlságos jókedvet mutat, vigad, tréfál; de vígsága oly aggasztó, oly rendkívüli, hogy aki látja, borzadva mondja magában: "Ez vesztit érzi!"
/Jókai Mór/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése