2011. február 27., vasárnap

Álom, édes álom...

Jaj, hogy én milyen zagyvaságokat tudok kigondolni....De most komolyan ez az álom ami legutúbb volt, pontosabban iccaka, hát komolyan nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Pont ők ketten...ez még viccnek is rossz. Hogy is mondtuk? Ja igen, ez olyan szürreális és ufós...

A másik meg. Nem akarok szellem lenni, az olyan rossz. Senki nem lát, vagy ha igen, akkor sem hallgat rád. ezt neked mondom szépfiú, akitől totál elolvadok:) Hiába magyaráztam, pasi...csak megy a saját feje után. Na meg te jány, neked is hadonászhat az ember. Mit csinál? Persze, hogy az ellentettjét annak aminek kéne, ahelyett, hogy elájulna a szép jelen esetben barna hercegétől, amit oda műveltem neki, fogja magát és durci hercegnőt játszva elviharzik. Nem mondom, azért a jó akaró szellemek élete sem könnyű. Tapasztalatból mondom. 
"Ragaszkodj az álmaidhoz, mert nélkülük az élet olyan, mint egy törött szárnyú madár, ami nem tud repülni."
/Lagston Hughes/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése