Most nem magamról írok, hanem erről a filmről. Az egyik órámon néztük, és elég komolyan elgondolkodtatott a film üzenete. Megint beigazolódott, hogy vannak még csodák. A film igaz történeten alapuló feldolgozás.
Michael Oher, azaz Nagy Mike Memphis utcáin nőtt fel. Anyja drogos, 7 éves kora óta állami gondozottként van nyilván tartva, de a nevelő szüleitől mindig megszökött, és hol itt, hol ott aludt. Egy nap a sors fintora révén találkozik egy fiatal ambiciózus nővel és családjával, Leigh-Anne-el, akik befogadják és segítik őt. A család olyannyira megszereti, hogy örökbe is fogadják és kiderül Mike nagyon tehetséges a sportokban, amihez labda kell, de leginkább a footballban. A film végére a fiú álma teljesül és az egyik legjobb egyetemre kap sportösztöndíjat, és emellé még egy családot is kap, akik minden meccsén ott vannak és szurkolnak neki.
A történetben számomra az volt a leginkább meglepő, hogy a fiú múltjához képest egy cseppnyi agressziót vagy hálátlanságot nem mutatott. Épp ellenkezőleg, a családjához olyan erős kötelék kötötte, hogy a film egyetlen pontján tört ki belőle agresszió, amikor az "anyját" ócsárolták. Nem volt rossz, sőt jó volt, a szó szoros értelmében. Azok a fiatalok, akik ugyanígy nőttek fel ,sokan nem érték meg a 25 éves kort sem. Eldönthették, hogy ők is akarnak, mert a lehetőségük nekik is megvolt, de nem azt az utat választották. Michael is lehetett volna ilyen, fiú, de nem volt. Ez Michael Oher története, aki 2009-ben az év football játékosa lett.
"Nehéz rájönni a bátorság forrására. Bátorító lehet egy béna ötlet, vagy egy véletlen, de nem szabad megkérdőjelezned a felnőtteket, vagy az edződet, vagy a tanáraidat, mert ők alkotják a szabályokat. (...) Elsősorban a becsületed határozza meg, hogy mit csinálsz, vagy éppen mit nem. Ez vagy te, vagy azzá tesz, aki szeretnél lenni."
/A szív bajnokai c. filmből/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése