2012. március 25., vasárnap

Once upon a time

Az elmúlt idő elég izgalmasan telt. Sok érzelem jött el hozzám látogatóba. De inkább az utóbbi pár nap érdemel pár sort. 
Kicsit bizonytalankodom mert a munkám nem akar úgy működni, ahogy én azt elterveztem. Kemény fába vágtam a fejszém és néha azt érzem nem vagyok elég jó ehhez, de ma utána jártam a dolgoknak, és bizonyosságot kaphattam róla, hogy jól haladunk csak kicsit tovább tart a folyamat, mint ahogyan az a nagy könyvben meg vagyon írva. De nem adjuk fel, mi fogunk a végén győzni úgyis. Pénteken megint riadalom volt. Szívem legdrágább kincse rosszul lett. Ha hallottatok már szívszaggató vonyítást, akkor tudjátok miről beszélek. Amikor csak belenézel azokba a végtelen bús szemekbe, és nem tudod, hogyan tudnál segíteni. Nos, az elmúlt két nap körülbelül így telt el. Mivel hiszek abban, hogy a pozitív gondolkodás jó energiákat szül, barátok segítségét kérve szurkoltunk a kis Harcosnak, és egy kis szteroiddal karöltve ma reggelre jobban lettünk. Bár még a sántikálás meg van, de már tudunk aludni. Mindenesetre nehéz napokon vagyunk túl, és remélem most egy jó ideig meg kímél ez az áldott jó lélek az ehhez hasonló műveleteitől. 
Ma sikerült ismét lovak közé mennem. Egy olyan lovas tanyának a nyílt napjára volt lehetőségünk kimenni, ahol a Monty Roberts féle ló suttogós módszerrel dolgoznak. Teljesen elvarázsolt az, mennyivel másképp dolgoznak itt a lovakkal. Még a levegőben is érezni lehetett azt a különös érzést, ami ezek között a lovak között töltött el. Lovagoltam is egy Leo nevű kis makacs lovacskán, western nyeregben. És vágtáztam, ami végre úgy sikerült, hogy csípőből és a lábaimmal nem is kellett magam megtartanom. Bele kóstolhattam a lábbal és csípővel való irányításba, bár még ahhoz kell majd pár alkalom, mire kicsit határozottabb leszek. Sajnos nekem sosem ment a bökd meg a lovat, hogy elinduljon. én mindig annyira el voltam tőlük varázsolódva, hogy képtelen lennék akárcsak kicsit is kellemetlenséget okozni nekik. Én inkább szépen megkérős verzióval próbálkoztam, de Leoka sikeresen bolondot csinált belőlem. Aztán bementünk oda, ahol legelésztek a lovak és nagy szerelem szövődött egy két éves csikóval. Bár előszeretettel harapdálta a nyakam, de ezt elnéztem neki, mert cserébe teljesen elvarázsolt a természetével. Most már tudom, milyen az amikor bele szuszog a vállgödrömbe egy ló. Végül láthattam egy suttogós bizalom építős, nyereg ismertetős gyakorlatot, sőt még segíthettem is a nyereg felrakásánál.
Tehát a mai nap csodálatos volt, remélem még lesz lehetőségem erre a helyre visszamenni. 
"Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom."
/Adrian Burges/

"Lélegezz mélyet, és kérd azt, hogy a levegőben lévő minden áldás szálljon be a testedbe és árassza el minden sejtedet."
/Paulo Coelho/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése