Lassan kezd olyan érzésem lenni, mint egy ócska ruhának, amin ha keletkezik egy lyuk befoltozzák és még jó lesz egy darabig. Ez volt a negyedik foltozás, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy még mindig nem az utolsó. Az ember más komolyan úgy nézett rám, mint egy hypohonderre, pedig tudom, érzem, hogy valami nem jó, csak épp nem lehet könnyen látni, vagy nem tudom. Nem nekem kell ezt tudni, hiszen én csak érzem. Úgyhogy az elmúlt hetem a regeneráció és az űber gyors rehabilitáció folyamatával telt több-kevesebb sikerrel.
Új hobbyt kell keresnem. Eddig a western lovaglás jöt szóba, és ugye azt már próbáltam is és a lovakat eleve nagyon szeretem, tehát esélyes, de mellette felkeltette az érdeklődésem a kézműves is. Néztem ilyen hobby újságot és kedvet kaptam, hogy én magam készítsek magamnak tárgyakat. Szeretnék egyszer egy pecswörk takarót csinálni. Az elég nagy meló lenne, és mint tudjuk a kitartás nem az én műfajom.
Egy ideje már nem olvasok és nem írok semmit. Hiányzik. Időm lenne, és könyv is van, ihlet is van. Csak egy aprócska dolog akadályoz meg. Ne kérdezd, nem tudom. Vagyis ha akarnám, hamar rájönnék. A romantika. Érzelmek. Szerelem.
Talán ezek elkerülése végett száműztem ezeket a dolgokat, elvégre az önsanyargatásban élen járok, legyen az fizikai, érzelmi, vagy éppen szellemi tevékenység. De most komolyan. Miért kínozzam maga, holmi romantikus kalandregénnyel, mikor tudom, hogy a szőke herceg engem nem talál meg. De még egy barna sem, pedig most már azzal is beérném, tényleg. És már megint témánál vagyunk. Nem akarok nyafogni meg siránkozni, pedig pontosan ezt teszem. Nem tudom, mihez kezdjek. Magammal. Az életemmel. Hónapok óta csak egy helyben körözök, és nem teszek semmit. Kellene egy jel, vagy bármi, ami haladásra késztet. Leragadtam az úton. Tudom mit kellene tennem, annyiszor elképzeltem már, hogy mit fogok tenni, de sosem teszem meg. Azt hiszik bátor vagyok és merész. Vagány aki valóban éli az életet, ember akit becsülni és tisztelni lehet. Én miért nem érzem így? Miért érzem azt, hogy ez csak egy ábránd, ami bármelyik pillanatban szertefoszlik? Nem vagyok sem bátor, és legkevésbé sem vagány. Én csak tervezgetek, de ahhoz már nincs merszem, hogy cselekedjek. Nem vagyok és senki sem, csak egy kósza gondolat talán...
"Még mindig körbenézek, hogy ki segít rajtam, és remélem, hogy valaki
megveregeti a vállam, vagy a fülembe súg egy jó tanácsot. De senki nem
viszonozza a pillantásom. Úgy tűnik, rajtam kívül senki más nem
forgolódik, hogy ellesse valahonnan, mi a teendő. Miért érzem úgy, hogy
én vagyok az egyetlen, aki össze van zavarodva, és aggódik amiatt, hogy
jól döntött-e, hogy merre tart? Bármerre nézek, az emberek egyszerűen
boldogulnak a dolgaikkal. Lehet, hogy csak utánoznom kéne őket."
/Cecelia Ahern/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése