Eljött ez a nap is. Kicsit féltem tőle, hiszen télen nem úgy alakultak a dolgok, ahogy az én nagy álmaimban meg voltak írva. Érdekes módon most nem izgultam, pedig az iskola is hellyel-közzel még ismeretlen számomra. Először nem örültek, de a nap végére az egyik tanító nénivel nagyon jól kijöttem. A gyerekek most is imádni valóak. Ezért szeretem annyira a picurokat. Ők még igénylik a testi kontaktust, az ölelést, hát simogatást. És ami nagyon jól esett, hogy ők kezdtek nyitni. ők jöttek oda, persze az én szemléletemben egy gyerekkel sosem szabad erőszakosnak lenni. Majd nyit amikor ő elérkezettnek látja annak az idejét. Először jöttek és néztek a hatalmas kis szemecskéikkel, vizsgálgattak, megfigyeltek. Nem szóltak egy kukkot sem csak néztek. Délutánra már versengtek, melyikük fogja a kezemet. Mindig is sajnáltam, hogy ilyenkor nem tud hirtelen még két-három kezem kinőni, bár a látvány nem lenne olyan varázslatos, mint a funkció amit ezek a pótkarok betöltenének.
Azt osztályomban van egy figyelemzavaros kislány. Oké, ez még nem minden. Bizonyos körülmények által meg van spékelve a dolog. A gyermek nagyon jól tudja, hogy problémája van, és sajnos ezt ki is használja, pedig nagyon okos kislány. Olyan szókincse van, amit a saját de még az idősebb gyerek korosztály sem használ. Érti a számolásokat, egyszerűen csak nem kötik le a feladatok, vagy nem igényel akkora koncentrációt. Még nem nyitott felém, és lehet kicsit erőszakosnak érez. Egy valami van, amit nem szeretek. Az a zajongás. Ő pedig előszeretettel dudorászik, kiabál bele az órába, és állandóan hintázik. Megpróbált hülyére venni, de figyelmeztettek a tanító nénik, így készültem. Holnap kicsit nagyobb elszántsággal és önbizalommal, talán jobbak leszünk, mint ma, bár holnap kifejezetten tanulás nem lesz. Megyünk az öko-piacra, ami nekem is izgalmasan lesz, mert ilyen helyen még én sem voltam, és legalább nem ülnek a gyerekek egész nap az osztályteremben. Sok testnevelés órájuk van, aminek köszönhetően le vannak mozgatva, igazából nem láttam a saját osztályomban túlsúlyos gyereket, sőt egyesek igencsak sportosak.
Mindent egybe vetve nagyon jó választás volt ez az iskola. Jó példa számomra. Én is ilyen pedagógus szeretnék lenni. És ilyen kellemes légkörben eltölteni a munkámat, érezve, hogy szeretem, amit csinálok. Ez a mai nap már adott egy kis löketett ahhoz, hogy harcba szálljak ezért a külföldi gyakorlati lehetőségért. Meg tudom, meg akarom csinálni, mert képes vagyok rá. Ha már eddig eljutottam, most a vége előtt pár méterrel nem torpanhatok meg és fordulhatok vissza. Itt a lehetőség, hogy végre sikerélményem legyen valamiben, amit én amiért én magam dolgoztam meg az utolsó pillanatig. Szükségem van erre a sikerélményre, hogy megtörjön az általam generált átkom. Az álom megvan. a cél már látható. Fuss. Érd el, amire vágysz!
"Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog."
/Gárdonyi Géza/
"Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne, ha csak azok a madarak énekelnének benne, akik a legjobban tudnak énekelni."
/Henry Van Dyke/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése