Oké, azt hiszem kicsit beparáztam. Fél órával ezelőtt kaptam egy levelet a további teendőkről. Vártam, hogy lesz levél, de nem azt, hogy a szóbeli, az utolsó nagy megmérettetés négy nap múlva lesz. Én...én, még nem készültem fel. Még nem vagyok elég jó. Nagyon félek. Ezt most nem ronthatom el. Ez az én nagy lehetőségem. Meg kell tudnom felelni az elvárásoknak. El kell hinniük, hogy alkalmas vagyok, még angolul is. Ami vicces, mert több külföldi olvasó van ezen a blogon, mint itthoni, és mégsem vagyok képes megerőltetni magam és angol nyelve pötyögni a sorokat. Meg tudnám csinálni, nem arról van szó. Csak a nyelvtan. Az annyira nem az én világom. Minek van egyáltalán egy nyelvnek az a sok nyelvtani szabály? Tuti, hogy csak azért találták ki öreg nyelvész őseink, hogy a külföldi népek dolgát megnehezítsék. Mondom ezt én aki a világ egyik legnehezebb nyelvét beszéli. Persze az is meg kell jegyezni, hogy nem világnyelvről beszélünk az én anyanyelvemet illetően, tehát nem kötelező megtanulni rajta kommunikálni mindenkinek aki érvényesülni szeretne a nagyvilágban. Na de az angol. Az egy teljesen más tészta. Ezt a nyelvet mindenki használja, 10ből 9 ember biztos, hogy legalább megszólalni megtud ezen a nyelven ha leszólítom. És én? Hány éve is? Nézzük csak, ha jól számolom akkor tizenegy éve küzdök ezzel az átkozott angollal és még mindig nem megy. Fejlődtem rengeteget, de még nem eleget ahhoz, hogy azt mondja ezzel már túl tudok élni külföldön. Persze szükség törvényt bont, és ha az ember rá van kényszerülve, akkor biza használni is fogja a tudását. Egyszer voltam hat éve egy nyelvvizsgán. Nagyon ciki volt a szóbeli. Az első kérdésnél már elakadtam. Egyszerűen lefagytam. Azt sem tudtam, mi merre, hány méter. Hebegtem ott össze meg vissza, szörnyű volt. Azóta is kísért ez engem. Idegenek előtt nem tudok megszólalni in english. Az érettségi más volt, mert a vizsgáztató tanár ismert, hiszen öt évig tanított, de most. Jááj, félek, nagyon.
"A bátorság nem azonos a félelem hiányával. Az bátor, aki a félelem ellenében és ellenére is képes cselekedni, kilépni az ismeretlenbe, legyőzve a félelem keltette ellenállást."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése