Néztem, ahogy kiabál, ahogy rám mutat. Vissza kellett fognom magam, hogy ne kezdjek el mosolyogni. Mégis mit vártam tőle? Sosem fogja észrevenni, hogy nekem mennyi fájdalmat okoz. Eddig bírtam. ezek után nem fogom strapálni magam azzal, hogy észrevegye, mennyivel többet enged meg a kisgyereknek. Ennyi idősen én nem mertem volna ilyeneket tenni. Fülem, farkam behúztam, és próbáltam meghúzni magam. Persze a figyelmet én is elvártam, eddig. Mégis mi a francot gondolsz? Miért fúrom? Mert én is akarok figyelmet Egyszer az életben. És itt nekem ne gyere Barival. Volt egyáltalán olyan alkalom, mikor nem hátsó szándék vezérelt? A kutya jó ürügy volt arra, hogy valamivel a markodban tarts. Végig általa próbáltál/próbálsz irányítani. Múltkor, emlékszel, hogy meglepődtél, hogy segítséget kértem? Ritka ez is, mint a fehér holló. Két okból. Emlékszem, talán elsős lehettem, amikor segítened kellett, és nem értettem a feladatot. Ordibáltál én pedig sírni kezdtem, és a végén leöntöttél egy pohár vízzel. Másnap az iskolában azt mondta a tanárnéni, hogy rosszul csináltam meg a feladatot. Mert úgy csináltam, ahogy te akartad, nem úgy, ahogy én gondoltam. Pedig az lett volna a helyes. Azóta nem kértem tőled soha segítséget, és ezek után sem fogok. Azt mondtam, nem tudom milyen éhezni. Képzeld el, nagyon is tudom, milyen az. finnyás vagyok, ez van. De nem panaszkodom, ha több napig olyan kaja van főzve, amit nem szeretek. Várok, és addig pedig önuralmat tanúsítok. Nos, még mindig úgy gondolod, nem tudom milyen az? Persze, hogy nem, mert, amit én mondok azt meg sem hallod. De tudod mit? Egyszer csak fogom magam és lelépek, és onnantól kezdve eltűnök az életedből, és soha többet nem hallhatsz majd rólam, nem mintha neked ez bármit is számítana...
"A harag és csalódottság akkor üti fel a fejét, amikor az ember elhiszi, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése