Hát ez a nap is eljött. Péntek délután végleg elballagtam a középiskolából, és most olyan rossz. Egyrészt folyton jönnek elő a jó és rossz emlékek, és az igazság az, hogy visszagondolva, nem is volt olyan szörnyűséges ez az öt év. Kellettek ezek a dolgok, hogy mind én, mind a többiek személyünkben fejlődhessünk. Persze, mindig vannak, akik sosem változnak meg, mert nem lehet rajtuk segíteni, de szerencsére a többség jó úton halad affelé, hogy egyszer valamikor EMBERré váljon. Én még nem döntöttem el melyik csoportba tartozom. Én maradok Svájc, és nem akarok fel nőni. Megyek Sohaországba Péterhez:D
A többieknek meg azt üzenem: fel a fejjel és előre. És még valami! Ha kiléptek a nagybetűs életbe, SOHA, SOHA de SOHA ne veszítsétek el azt az őrültséget magatokból, ami ebben az életszakaszban jellemzett minket.
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen."/ Varró Dániel/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése