A mai nappal lezárultak az írásbelik, nekem. Drága LÖBjeimnek még lesz egy megmérettetés, ezért nagyon szurkolok nekik. Úgy érzem az elmúlt két hétben, leginkább három napban, többet tanultam, mint eddigi életemben bármikor. Ehhez képest elég rossznak érzem a teljesítményem. Ez egyrészt betudható annak, hogy egy szánalmas lúzer vagyok, másrészt pedig, hogy a vizsgadrukk miatt totál leblokkolt az agyam. A magyaron kívül, minden tárgyamban volt valami nagy baki, ami persze, hogy akkor esett le, amikor már beadtam a feladatlapot. Na de sebaj, ennyi tellett tőlem, ez vagyok én. Elvégre úgyis kellenek a szakmunkások, csak épp az álmaim törnek szép lassan darabokra, de nem mindenki lehet boldog, ezt mind tudjuk. Van egy olyan érzésem, hogy én is ebbe a kategóriába fogok tartozni. Egész életemet, valami szar melóval fogom tölteni, mert most elcsesztem. De ez van, én szívok, másoknak pedig sikerül az álmaikat megvalósítani, és én ott leszek nekik, és minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek nekik.
A vágyunkat szebbnek látjuk, s több bizalommal támaszkodunk rá, ha tudjuk, hogy rajtunk kívül a valóság is hozzáigazodik, még akkor is, ha mi magunknak megvalósíthatatlan marad.
/Marcel Proust/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése