Már csak három hét és vége egy korszaknak. Most még nagyon tanulok, de már kacsingatok a szabadság felé. Nagyon jó hangulat van. Ez a tegnapnak is betudható, mert nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt végre egy kicsit kettecskén lenni. Sokat nevettünk, mint két barát. Kár, hogy ezek csak ilyen ritka egyszeri alkalmak, de éppen ezért szépek mert nem tűnnek el a káoszban, hanem nyomot hagynak az emberben.
Azért ami kicsit bosszant, hogy több tárgyamból is csak pár ponton múlt az ötös, és ezért nagyon mérges vagyok magamra, de ahogy megnéztem az egész évfolyam eredményeit, én még a nagyon jók közé tartozom. Szóval kis büszkeség tölt el. Évfolyamszinten elég jók az eredményeim, szóval nem vagyok elkeseredve. Pláne, hogy tegnap kitaláltam, hogy oldom meg a továbbtanulást, úgyhogy időben tartsam a terveimet az eredetiekhez.
Vannak, akik beérik a második hellyel, de én erre képtelen vagyok. Én úgy érzem, aki második, az vesztett. Ha megízlelted, milyen elsőnek lenni, a második hely már kevés.
/Freddie Mercury/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése