Az mondják a nagy tudósok, hogy az ember az evolúció csúcsa. Hát azért én ezzel vitatkoznék. Mennyi apró dolog van az életben, ami egy embert akadályozni tud a "túlélésben". Észre sem vesszük de nem nem vagyunk a csúcson, de még a közelében sem. Tudom, ilyenkor jön az a rész, hogy intelligencia. Sokat érünk vele, ha egy betegség le tud győzni minket, egy eséstől már orvoshoz kell mennünk. Viszont ha szétnézünk, az oly barbárnak és fejletlennek vélt állatok között, egy valamit észrevehetünk. Bár nem fognak a mi nyelvünkön beszélni, és egyetemi docensek sem lesznek, még hátrányos helyzetükben is képesek a túlélésre. Ez a különbség köztük, és köztünk. Hogy miért írtam ezt most le?
Sokan, akik ezt a blogot olvassák, észrevehették, hogy nem csak ezt az egy oldalt szerkesztem, hanem van másik is. Igen, próbálkozom az írással, mint aktív tevékenységgel, de tudom, nem leszek soha egy J.R.Ward. De azért illúziónak jó, és nagyobb az esélye, hogy így nem az órákon kalandozik a figyelmem, bár ez az elmélet már régen megdőlt. Szeretem ezt az elfoglaltságot, mert így ki tudom magamból írni az érzéseimet. Minden történetem, valójában én magam vagyok és a mindennapjaim, kissé kiszínesítve. A vágyaim, az álmaim, a reményeim, a csalódásaim és a fájdalmaim.
Az elmúlt pár hétben, sajnos az élet közbe szólt. Már egy éve, hogy a szemim rakoncátlankodnak, és bizonyos napokon az őrületbe kerget a fájdalom. De sajnos néhány héttel ezelőtt már olyasmi történt, ami nem volt vicces. Oké, akkor indulás dokihoz, csak ne kelljen fényes helyekre menni. Ez annyit tesz, hogy még a rendelőben is napszemcsiben várakoztam. A diagnózis egyszerű, fényérzékenység.O.O-> igen kb. ilyen arcot vágtam.
- Őőő, én nem vagyok ám vámpír...:D
Orvos közölte nagyon gyorsan vonuljak el egy alapos szemvizsgálatra, mert valami nem stimmel. Azóta is folyamatosan megyek. De most komolyan, épp eleget járok más miatt orvoshoz, ezzel már nem akarok. És igen félek, hogy a vizsgálati eredmények nem fognak tetszeni. Félelmeimnek csak egy hátránya van. Amíg húzom-halasztom a dolgot, a tény, hogy a szemeim egyre csak romlanak, nem fog változni. Képtelen vagyok az írásra koncentrálni, mert ahogy ülök a monitor előtt, minden perc elteltével a fájdalom egyre csak erősödik.
"Aki fél, az bizonytalan, aki bizonytalan, az gyenge, és aki gyenge, az a földre kerül."
/Nyulász Péter/
"Csak az emberek szörnyűek! Az élet az egyetlen jó, mi pedig gyötrelemmé és iszonyattá változtattuk! És ez a mi örök tragédiánk!"
/Wladyslav Stanislaw Reymont/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése