Öt nap. Oly közel van, mégis milliónyi órának kell még eltelnie, hogy elinduljunk. Egy héttel ezelőtt teljesen be voltam sózva. Most a vihar előtti csend időszaka jött el. Az, hogy mi lesz az utolsó napokban, az én magam sem tudom, de magamból kiindulva, nulla alvás és a végén szem nem marad szárazon.
Már megy a shoppingolás ezerrel, de mégsem jutok sose a végére. El kellene kezdenem mosni is, de annyira nincs hozzá hangulatom. Az a sok ruha... meg fogok fagyni!XD Kesztyűm már van, a kezem nem fog letörni, de cipő gyanánt nem állok valami fényesen. Kényes téma. Ne ázzon be, ne fagyjon a lábamra és még jól is álljon, mert ugye nőből vagyok és erősen hiú is, ennél fogva tetszenem kell magamnak a cipőmben is. Elvégre itt van még öt nap, addig bőven találok valami lábbelit. No és az ajándék, amit majd drága Hollandus terep tanárainknak kell vinnem. Valami ungarise kellene, de kézzel készítve nem nagyon jut eszembe semmi, vásárolni meg nem szeretnék, mert az olyan személytelen. Pedig az lesz sajna. Elég későn tudtam meg, hogy ajcsi is kell, pedig imádom a kézzel készült dolgokat és magam is előszeretettel gyártok kreatívságokat.
Természetesen a technika ördöge most sem alszik. Még jó, hogy ma akartam a 2 hónapos kis gépecskémen videochat-elni, mert különben odaát szembesültem volna ama apró ténnyel, hogy a webkamerám megszűnt létezni. A működtető program kivonta magát a forgalomból. Hogy ez miért probléma? Hát hogy beszélgetek én a drága kicsi kis virágszálammal. És ő, hogyan fog látni engem? No, most még emiatt is lehet izgulni, de mint tudjuk nem én lennék, ha nem az utolsó pillanatban akarna a kártyavár összedőlni. Kézben tartom a dolgokat...MÉG!!!
"Az utazás lényege, hogy váratlan dolgok történjenek. Ez a kívánatos, ettől érdekes az egész. Alkalmazkodj a helyzethez, és próbáld meg kihozni belőle a maximumot."
/Berényi Dániel/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése