Játsszuk azt, hogy én levelet írok neked. Kedves idegen. Te pedig izgatottan várod, mikor mesélem el, milyen volt az utolsó firkálmányom óta az életem. Mindennap ellenőrzöd a postaládát, de a postás csak nem siet, hogy meghozza, minden héten ugyanabban az órában az apró kis gyűrött levélkét. Most viszont szerencséd van. Épp mikor kilépsz az ajtón, öreg küldönc barátod vidáman lebegteti előtted a várva várt küldeményt.
Sietősen, de azért örök hálával lekötelezve átveszed a borítékot, majd bevonulsz kis vackodba, hogy teljesen átadhasd magad az olvasás élményének.
Drága ....- nevedet ugye nem tudjuk, hiszen ki is vagy te? Ohh persze, csak a fejemben létezel. No, de név nélkül nem lehetsz senki sem. Legyél tehát mostantól Asriel. Mert viccesek leszünk és különleges nevet képzelünk neked. Tehát...
"Drága Asriel,
El sem tudod hinni, mennyi minden történt a legutóbbi levelem óta. Talán nevetségesnek hangzik, de ismersz. Épp az összeomlás szélén állok, minden egyes nap. Viszont, most jó dolgok következnek. Képzeld, már nem mindennap sírom álomba magam. Sőt nem gondolok annyit arra, hogy vajon én vagyok-e a hibás azért, ahogy az életem alakul. A minap megvicceltek, csak azért, hogy egy pillanatra mosolyogni lássanak. Még mindig irigykedem rád, amiért neked ez annyira jól megy. Néha, hosszú percekig állok a tükör előtt és igyekszem gyakorolni, hogyan kell, komolyan félek tőle, hogy el fogom felejteni. Sokszor úgy érzem bumm, felrobbanok és egyszer csak a rejtett szuper erőm feltör a porcikáim körül, és meggyulladt körülöttem a föld. Szánalmas, de nem merek ordítani. Pedig, ejj de jól esne néha. Még attól is félek, hogy a saját kuckómban, ha a párnámba üvöltök, valaki meghallja és rám szól.
Viszont, hogy ne csak a rosszat írjam. Kismaki nagyon ügyes. Bár vannak pillanatok, amikor kétségbe vonom minden szakmai tudásomat, de valahogy, akárhányszor belenézek abba két kis ásrga szembe, látom, hogy még közel a felszínét sem kapargatom ennek az apró gyémántocskának. Ilyenkor mindig izgatott leszek, hogy mi minden van még benne, és már mennyi mindent mutatott. Azért a pudli borzasztóan hiányzik. Lassan két hónapja nincs velem. Tudod, mennyire fontos nekem, és félek, hogy haragudni fog rám a Kismaki miatt. Remélem nem hiszi azt, hogy lecseréltem. Két hét múlva visszakapom és sose többet nem engedem el a kis testét.
Tudom, megint teljesen üres volt a mondanivalóm, de mindketten tudjuk, hogy ezt a beszélgetést te töltöd meg élettel. Igyekezz válaszolni. Tudod, hogy borzasztó türelmetlen vagyok és miattad alakult ki ez a piszok dopamin függőségem. Szóval drága barátom, ragadj tollat és mars körmölni.
Szeretettel legmagányosabb barátod, a Bárcsak Lány."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése