Írni vagy nem írni! Ez itt a kérdés

Ebben a szent minutumban kezdem el gondolkodni azon, hogy vagyok-e ehhez elég jó. Valahogy hiányzik valami. Már nem igazi az amit próbálkozom az olvasóknak visszaadni. Nem igazán van visszajelzés, és az érdeklődés is elmarad. Pedig én olyan lelkes voltam, de semmiféle visszajelzés nélkül minden emberben lankad a lelkesedés. Most nálam is elérkezett ez a pont. LÖB szerint jól csinálom, de ez nem igaz. Teljesen átlagos vagyok ezen a téren. Nem tudok átlagon felülit alkotni. Belőlem hiányzik azon egyetlen dolog, ami az igazi írókban megvan. Egyre nehezebb írni. Pedig a fejemben minden gyönyörűen el van képzelve. Ott annyira egyszerű. De egyszerűen ezt képtelen vagyok átfektetni írásba. Amikor tollat ragadnék, minden ihlet és inspiráció elillan. Pedig ritka gazdag fantáziám van. Még a legunalmasabb dolgokat is színessé tudom tenni. És nem nagyzolásból mondom. Egyszerűen az agyam érdekessé tesz mindent, erre vagyok beállítva. 

Szóval, nagyon egyszerű a kérdés. Írni, és ezáltal továbbra is azon idegelni magam, hogy valamire való vagyok-e írás terén, és állandóan szembesülni, hogy igazából senkit sem érdekel, amit csinálok. Vagy, abbahagyni. Leszállni a magas lóról, és élni a normál, valós életet. Tündérmesék, és hős szerelmesek nélkül. A realitás talajára lépni. 

Gondol.Gondol.Gondol. Mi legyen? 

- Nem hagyhatod abba. Ez az életed. Ez vagy TE, Hópihe, aki olyan bolond és agyafúrt képtelenségeket tud összehordani, amit csak nagyon kevesek. A tehetség nem abban rejlik, hogy mennyien olvassák valakinek az írásait, hanem abban, hogy az író az írásaival, érzéseket tud kelteni, egy jégszívben. Mosolyt tud csalni, egy búskomor arcra. Életeket tud megváltoztatni. Ilyesmire igazán csak az képes, aki sosem élt a realitás talaján. Arra, hogy képes legyen erre valaki, legalább 10 centivel kell a realitás talaja felett járnia. És mindenképp kell egy csipetnyi őrültség, nem is beszélve a szárnyaló és nyakatekert fantáziáról.

- Ez volt ám a szent beszéd, kisanyám.- én se vagyok normális. Egy általam kitalált karakterrel beszélgetek. Az őrület ki van pipálva.

- Fogd, be! Ezzel arra akartam kilyukadni, hogy szedd már össze magad, és igenis az álmaidnak élj. Ne érdekeljen mások véleménye, ne másokért, hanem másoknak írj!

Hát, a lelkifröccsöt megkaptam, és köszönöm nektek:D Na húzzunk bele, azt hiszem a kedvenc vámpírpasimmal lenne most egy megbeszélésem. És úgy érzem rossz néven venné, ha késnék. Úgyhogy, Ágyőő!

"Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk."

/Murakami Haruki/