A tegnapi nap után kicsit nem tudom, most mi van velem. Minden olyan kusza. Ezek a dolgok nekem újak. Látom magam előtt, ahogy rám néz, és el kell kapnom a pillantásom, mert zavarba jövök. Kislánynak érzem magam, pedig lehet most növök épp fel. Hát szabad ilyet? Én az örök realista, aki semmiben sem hisz, csak az álmainak és az ábrándjainak él, a valóságban is álomba csöppenhet? Egy nagyon is valóságos álomba?
Nem értek semmit. Nem tudom ez micsoda, nem lehet elmagyarázni. Mikor meglátod, és a szíved hirtelen hevesebben kezd dobogni, elpirulsz mikor egy kedves szót mond neked. Én megfogadtam, sosem leszek rabja e bűnös érzelemnek. Az embert sebezhetővé teszi, és elég sebet szeretem én már. De vágyom rá, félek a csalódástól, sőt rettegek, de vágyom rá. Én is részese akarok lenni. Megérdemlem egyszer már én is a boldogságot. Biztos? ez nem megint csak egy rossz vicc? Nem tudom. Ezek az érzések olyan kuszák. Egyik pillanatban vissza akarok lépni, menekülnék, de akkor jön a hang, ami leszidalmaz a nevetséges viselkedésemért, és akkor megint elindulok. De még félek, még csak óvatosan lépkedek, nem akarok, leesni a mélybe. Talán ha nem a perem szélén ugrándoznék egy lábon, hanem a biztos úton sétálnék. De akkor nem lenne izgalmas. Igenis kivételesen hagyom, hogy a szívem vigyem, az eszemet pedig ideiglenesen szabadságra küldöm.
"A szerelem személyt cserélt. Eddig is vaktában választott, ezúttal sem tett másként. Őt nem érdekli, ha tiltakozom, ha nem akarom, hogy megismétlődjék a korábbi veszteség. Mint valami tömény idegbaj (...), nekem ugrott, és levitt kétvállra."
/Vavyan Fable/
Jaj, ez nagyon tetszik, pontosan ezen megyek keresztül én is <3
VálaszTörlésÖrülök, h te is hasonlóan boldog pillanatokat élsz meg. Már csak azon gondolkodom, hogy fogok így most szomorú fejezeteket írni a töris blogon.:D
VálaszTörlésna hát ezzel én is így vagyok, a mostani fejezetemet vmilyen veszkedéssel vagy vmi hasonlóval akartam lezárni, mert amikor azt írtam nem voltam a legjobb passzban,de most meg határozottan jó kedvem van úgyhogy most nem tom h zárjam le a dolgokat, mert szívem szerint lehet h összeboronálnám a szereplőimet ;D
VálaszTörlésÉn is így vagyok. Legszívesebben abbahagynám itt a szereplők kínzását, és mindenki élhetne boldogan, de akkor egyrészt unalmas lenne a dolog, másrészt nem tudnám folytatni, az pedig nem szerepel a terveim között:)
VálaszTörlés