Gondolgondolgondol!!!

Megint sikerült kicsit alone-izálnom, mivel ismét egy magányos kis vásárlós délutánt töltöttem el tegnap. Most aztán kiélhettem a sok ábrándozást és eszme futtatást, amit általában rosszkor rossz helyen szokott magával ragadni. Nem mintha ez engem egy cseppet is érdekelne, viszont más úgy tűnik eléggé. Én a nagy művész lélek XD. Jó kis vicc vagyunk ám...

A bejegyzés félbe maradt, nem volt valami izgi a délutáni témám, de most újabb élményekkel gazdagodva másfele kanyarodunk el az események sodrásában. Azért még megemlítem, hogy a tegnapi magányos vásárlásnak egy gyönyörű cipellő lett az eredménye, amibe most nagyon szerelmetes vagyok, és minden percben hordanám, de ahhoz előbb életbiztosítást kellene kötnöm magamra, amilyen kétballábas vagyok. De tényleg. Még egy hét van a Világbajnokságig de ezen a héten több sérülést szereztem, mint az elmúlt fél évben...azt, hiszem... mindegy, még járok, és addig nincs ami megállíthatna. Ma olyan jó volt reggel, mikor sétáltunk, és behunytam a szemem. Hallottam, a természet dallamát. De, tényleg, ha jobban odafigyelünk, akkor láthatjuk azt a kis csodát, aminek a részesei lehetnénk nap, mint nap.

Ahogy a fák csörgő hangot hallatnak, mikor a lágy szellő keresztül suhan rajtuk, a kutyám csilingelő bilétája, tündér nevetéshez hasonlít, minden egyes könnyed léptekor. Még az autók zúgó motorjának zaja is egybeolvadt a természet reggeli nyüzsgésével. És én csak mentem és csukott szemmel hallgattam, ezt a kedves és békés, lágy dallamot.

Több sem kellett, a gondolat már is szárnyra kapott és megszületett a történetem következő fejezetének egy részlete. Ez volt az a pillanat, amire bő két hete vártam. Már kezdtem félni, hogy valami nem stimmel, hiszen egy másfél könyvnyi írás után ez a váratlan, "azt sem tudom, mi legyen", időszak kicsit megviselt. De semmi sincs veszve, mert ha egyszer elkapom a fonalat, akkor a lelket is ki tudom magamból írni, hiszen még rengeteg mesélni valóm van a világ számára, csak még nincs mindegyik kiforrva, illetve még nem vagyok rájuk teljesen felkészülve. Na, de ez mind csak locsogás. 

Most one year later... behúzhatom a 2. x-et. Ja, öreg lettem a mai napon. Már érzem is a ráncokat az arcomon, és látom a sok őszhajszálat. De komolyan, mekkora feneket tudnak néhányan ennek keríteni. Én csak azért hisztizek, mert a tizenéveimben még megvolt a tudat, hogy sose növök fel, de most már észre kellett, hogy vegyem, bizony az idő akkor is múlik, ha én azt nem akarom. Jól van, hát legyen, ezt a kis nehézséget lenyelem, ha cserébe, mindig gyereknek érezhetem magam és sose kell megfásult felnőtt életet élnem.:)

"Élvezd minden pillanat örömét, hogy később meg ne bánd, és ne érezd úgy, hogy elfecsérelted az ifjúságodat."

/Paulo Coelho/