Az utolsó bejegyzést írom most, az utazás előtti órákban. Már nagyon izgulunk mindannyian, hiszen még 6 óra és útra kelünk Hollandiába. Igen, elindulunk az álmomat valóra váltani. Még mindig alig hiszem el. ÉN kijutottam egy Világbajnokságra. De igen, elhiszem. mert megcsináltam. Még ma is volt egy utolsó edzésem, és már az összes létező lábizmom sajog, de ez egyfajta örömteli izomláz, mert a sok munka és tréning, meg a rengeteg kétségbeesés meghozta gyümölcsét. A mai napon végre az utolsó nagyobb gondot okozó elem is tökéletesen ment, szóval készen állunk. Most már csak minden rajtam múlik. Ha ott leszek agyban, márpedig ott leszek, akkor minden esélyünk megvan a jó eredményre.
A cuccaim fele még nincs össze pakolva, de fej vesztve rohangálok a lakásban. Elvégre csak hajnali 4-kor indulunk, addig meg még rengeteg idő van. Már előre látom, hogy micsoda kínokat kell majd kibírni a 15 órás buszozás alatt. De jó lesz csapatépítő tréningnek. Bárika majd az ölemben csicsikál, és mi fiatalok meg majd folyton csak csevegünk. Néha elámulunk az elénk tárulkozó pusztai tájakon, és a gyönyörű hegyeken, és völgyeken. Remélem látunk majd bocikat. Szeretem a bocikat. A bocik cukik és aranyosak.
Nah zárom soraimat. Kívánjatok sok szerencsét, de kéz és láb törést ne mert még a testem komolyan veszi és a mentő hoz haza.:D
"Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk."
/Nicholas Sparks/
Sok szerencsét!!!! :)
VálaszTörlés