Jelzem, élek még! De lassan már úgy fogom érezni, hogy a végkimerülés el fog vinni. Ezen a héten ismét gyereksereg van, és most különösen fiatal korosztály, úgyhogy van tennivaló bőven. Imádom őket, mert nagyon cukik. Olyan szövege van némelyiknek, hogy az ember lehidal. Ugyanakkor némelyikükön szörnyülködni tudok, mert látom mennyire nem figyelnek manapság a szülők a gyerekeikre. A mai napon történ azon ominózus eset, amikor a három jómadár viselkedése már kiverte nálam a biztosítékot. Nem gondolom, hogy egy gyereket folyton fegyelmezni kell, inkább a következetességre törekszem én is. Azonban van egy pont, amikor bár én is mérges tudok lenni. A kis csibészek az egyik kis tündér leányzót kezdték csúfolni, aki teljes joggal sírni kezdett. Nagyon mérges lettem, mert lehet, hogy nekik csak ártatlan viccelődés volt az egész, de annak a kislánynak nagyon fájhatott. Tudom, milyen az amikor folyamatosan, éveken keresztül csúfolnak, éppen ezért ez nekem nagyon a gyenge pontom, és ezt a három jómadár is észre vette. Nem kellett sokat mondanom, de végre rájöttem, hogy most lépték át azt a bizonyos határt. Persze tudom, hogy holnapra úgyis elfelejtik, mert ezt már megszokták és ha ma nem ,de pár nap múlva megint fogják csinálni, úgyhogy ilyen csodákra pár nap alatt még én sem vagyok képes. Arra viszont nagyon jó ez a munka, hogy a gyerekekkel kipróbáljam maga, a lehető legkülönfélébb szituációkban.
Tegnap kirándulni mentünk a gyerkőcökkel és a legkisebb gyerkőc a maga öt évével, hamar felkeltette a figyelmemet, és bár még úgy gondolom kevés a tapasztalatom gyerek télen, mégis anyás típus vagyok, ezért egyből kapcsoltak az ösztönök és óvón figyeltem a kis hölgyet. Ezt ő is hamar megérezte, így minden bajával hozzám jött, sőt, nagyrészt el sem mozdult mellőlem, úgy kellett mondani neki, hogy kicsit menjen a többiekkel is játszani. Persze nem telt el 10 perc se, mikor megtörtént a baj és picurka leesett az egyik játékról, és természetesen volt nagy sírás. Ösztönösen rohantam és felkaptam, hogy megnyugtassam, és egy-két perc után már teljesen jól is volt, csak egy pici púpocska lett a buksiján, de mára már az is lement. Csak miután visszament a kis hölgy a többiekhez, jöttem rá, hogy mit is csináltam. Pár hónappal ezelőtt még tanácstalanul álltam volna, hogy mihez kezdjek, most viszont gond nélkül megoldottam a dolgot.
Úgy érzem, egyre jobban érik a tanári pályafutás, még ha ebből nem is leszek milliomos, de már az elején leszögeztem, hogy bármit is fogok felnőttként dolgozni, inkább élek rosszabbul, mint, hogy úgy menjek be mindennap a munkahelyemre, hogy utálom, amit csinálok. A gyerekeket szeretem, és az oktatás is megy, mert sokszor tartottam már előadást bizonyos témákban kicsiktől-nagyokig vegyesen.
"A gyerekek mindig csúfolják egymást, nincs ebben semmi különös. Mindig van valaki, aki nevet, és egy másik, akin nevetnek."
/Lauren Oliver/
/Lafayette Ron Hubbard/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése