Ez már nekem is sok. Az amit tesz, még nálam is kicsapta a biztosítékot. Amiket az emberek mesélnek, és amit nagyon sokszor láttam az elmúlt időben, az elég borzasztó volt. Most kiborult a bili, én csak külső szemlélő voltam eddig, de saját bántalmaimat sosem mondhattam neki, mert nem értette és most sem érti, mi a baj. Megsértődik és eltaszít minden barátot, és a szeretteit is. Belekeveredtem. Kíváncsi volt a véleményemre, én ideálisnak gondoltam az alkalmat kitárulkozni, de normálisan beszéltem vele, mondhatni erősen visszafogtam magam, és persze mi lett a vége meg van sértődve és most utál. Néha azért elgondolkodom, hogy bármi ami nem ez volt, vajon csak színjáték volt felém? Komolyan egy felnőtt ember az ilyesmit ennyire magára veszi. És akkor csodálkozunk, hogy mennyire keserű emberek lettünk. Lehet ezek miatt vagyok én is olyan borúlátó, ahogy valaki más az imént erre rávilágított. De rájöttem, és most itt is leírom, hátha mások is felismerik a hibáikat, és megfogadják azt, amit én is. Ne a múlttal foglalkozz, az már megtörtént, én a mának és ne görcsölj a jövődön, a baj úgyis jönni fog, nem kell azon előre is rágódni, ráérsz majd akkor foglalkozni vele. De a lények!
NE A MÚLTAD ÉLD, HANEM A JELENED!!!!
Sajnálom, hogy végül így alakult, lehetett volna másképp is. Most azonban előre kell néznem, és a fontos dolgokra koncentrálni. Van egy álmom, amit meg akarok, meg fogok valósítani, és ha az kell ahhoz, hogy boldog legyek, akkor útjaink elválnak és mindenki megy tovább a saját útján.
"Teljes valódat egy másik ember elé állítod, s ugyanazt kapod vissza cserébe. Egymás tükreivé váltok, s ha belepillantotok ebbe a tükörbe, szexet, túlélést, akaratot, érzéseket, célokat és szeretetet láttok. Mindez ott van, mégsem teljes. A részletek nem illeszkednek tökéletesen, így konfliktus és fájdalom keletkezik."
/Deepak Chopra/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése