Jing és Jang

Hogyan is fogalmazzak. Az egyik szemem sír a másik nevet. Először nézzük a pozitívumot. Első olyan családi napot töltöttük el a hétvégén, amire örömmel fogok emlékezni. Persze az elmúlt pár évhez képest.  Rengeteg mosolygás és önfeledt nevetést éltünk át együtt, aminek nagyon örülök. Furcs,a hogy egy drámai esemény mennyire meg tud változtatni dolgokat. Átgondoljuk az addigi döntéseinket, és hajlandóak vagyunk elásni a csatabárdot, még ha csak egy időre is. Ilyenkor az emberek végre meglátják a saját maguk szemében is azt a szálkát, amely már gerendává érett. Rájöttem nekem is nyitnom kell ahhoz, hogy valami változzon. Nem gondolhatom mindig azt, hogy csak nekem van igazam és én vagyok a szenvedő alany. Igen, valóban sokat szívtam én, de felnőttem és még így is ember lett belőlem. Talán, még kicsit előnyömre is vált ez a hátrányos helyzet. Végülis akkor most nem ülnék itt és pötyögném ezeket a sorokat. Talán sosem olvastam volna azokat a könyveket, amelyek most a kedvenceimmé váltak, és nem lenne mellettem egy szőrös tapsifüles sem. Szóval ha azt nézem, még előnyöm is származott ebből az egészből.  

És akkor most jöjjön a másik dolog. Nem tudom erről, hogy mi legyen. Minden olyan zavaros. A dolgok kissé megváltoztak. Én itt vagyok a másik pedig ott. Vannak más emberek. Nem várhat mindenki arra, hogy egyszer majd minden megoldódik és olyan lesz mint régen. Az idő múlik és nekünk fel kell vele venni a lépést. Több milliárd ember él még a Földön. Biztosan találok majd még olyat aki hasonló hozzám. Ugye?

Megváltoztunk? Talán igen. Én kicsit nehezebben vettem észre és fogadtam el a dolgot, de most már rendben van. Tudnom kellett volna a jelekből olvasni. Most már elég egyértelmű volt számomra a jelzés. Mindenki pótolható, én is az vagyok, de nem baj, nem fogok a földhöz vágódva bömbölni, és napokig tartó depresszióba esni.Kissé bizonytalanul állok így az előttem álló nagy feladatok elé, de ez már a nagyvilág, így is helyt kell tudnom állni, és igenis hiszem, hogy képes vagyok rá!

"Amikor a barátság megszűnik, akkor egy űr keletkezik, amely utat enged a szörnyű magányosságnak, ami a külső világból jön, s amely olyan, mint a hideg űr a planéták között."

/Hilaire Belloc/

"Hiszem, hogy mindenben van valami jó, ezért úgy gondolom, ha nem kellene elhagynom a legjobb barátaimat, akkor nem szerezhetnék újakat. Új barátok szerzése pedig messze a legnagyobb kedvencem."

/Cecilia Ahern/