Próbatétel és válaszút

Oké, eddig is tudtam, hogy az életem nem leány álom, de ez eddig sem zavart. Általában. Na jó, sokszor nyafogok, hogy jaj de rossz nekem, de tudom én, hogy másnak sokkal rosszabb. Na, de azért ez a mai kissé túlzás volt, nem gondolod? Te ott fent, te hatalmas, aki ma tönkre tetted a napomat. Igen, Nagyfőnök hozzád beszélek. és, hogy miért? Hát milyen dolog egy fiatal nővel szemben az ilyesmi? Az egy dolog, hogy a boltban a pénztárnál, a napszemüvegem állandóan visszacsúszott a szemem elé, és a visszajáró is kiesett a zsebemből, de, hogy még az alma lé is kiömlött a táskámban, és a könyvemre, érted? A KÖNYVEMRE, arra gyönyörű szent papír halomra, illetve a titkaimat rejtő jegyzet füzetemre folyt a nagyja, de, hogy emiatt meghiúsult a vásárolásom. Na, ez már túlzás. 

És most itt kijelentem, az egész világ előtt, hogy elegem van ebből! Utálok szingli lenni!!! Utálom, hogy a legjobb barátnőm messze van, és két hónapja nem találkoztunk!!! Utálom, hogy nincs senki, akivel találkozhatnék, és egy jót beszélgethetnék, vagy akihez odabújhatnék!!!

Szóval, most, hogy kiadtam magamból. Szóval, drága, te ott fent. Kezdjél valamit magaddal és enged őt vissza a netre, mert ha én bedühödöm, abban nem lesz köszönet. Sose kerülj, egy mérges és hisztis nő útjába!!!

Ja, és amiről majdnem megfeledkeztem. Miért is kellett nekem arra a honlapra rámennem? Kíváncsi voltam, ez csak nem bűn. A villogó kis ikon szerint üzenet érkezett. Ismeretlen fiatalember  aranyos és vidám szöveggel akar megismerkedni velem. Abban a pillanatban úgy döntöttem egy próbát megér, ha válaszolok, attól bajom nem lehet. De mielőtt gépelni kezdtem volna, egy kép bevillant. Az ő arca. Nem tudtam válaszolni. Az érzést, ami hatalmába kerített, leírni nem tudom, de fájt, piszkosul fájt. Még most is sajog egy kicsit. De nem tudom megtenni, nem tudok vele beszélni, pedig vágyom rá, az érzésre, hogy valaki, aki fontos számomra, ugyanezt érzi. Ha nem lennék ennyire nyuszi...

"Őszintén szólva úgy gondolom, hogy jogosan haragszom, amikor valaki fenyegeti azt, ami számomra "jó", tudod, amiről úgy gondolom, hogy "jár nekem"."

/William Paul Young/

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd."

/Paulo Coelho/