Emberek milliói élnek abban a hitben, hogy bizony lehetetlen nem létezik, ők sosem adnak fel semmit. Aztán jön valami új, és ismeretlen. Megijednek és azt gondolják nem képesek végig csinálni. Ilyenkor mindig akad egy segítő kéz, egy apró támasz aki biztatást és önbizalmat ad. De mi van akkor ha ez a segítség a falnak beszél? Ha észre sem veszik mennyire szeretné, ha segíthetne és általa a problémát leküzdhetné a barátja.
Vagy épp lehetőséget sem kap arra, hogy ténylegesen segítsen. Van mikor csak tanácsot adhat, és a másik felen múlik, megfogadja-e azt. A tapasztalat szerint, nem szokták. Az ember makacs természetű, sokszor csak akkor hisz el valamit, ha azt a saját szemével látja. És ez a problémák fő forrása. Miért ne hihetném azt, hogy a cél amit el szeretnék érni, igenis meg kaparintható, még ha jelen pillanatban erősen vesztésre is állok. Miért ne? Ha nem próbáljuk meg, sosem tudjuk, vajon sikerült-e volna? Ahhoz, hogy egy vágyunk valóra váljék, nekünk is sokat kell tennünk. A dolgok nem alakulnak maguktól úgy, ahogy mi szeretnénk. A jó eredményekért vért izzadva meg kell küzdenünk. Igen, sokszor elbukunk az út során, és rengetegen akarják a vesztünket a rossz indulatú megjegyzéseikkel és a baljós intelmeinket. De minket ez nem érdekel, csak megyünk és küzdünk a célunkért, mert képesek vagyunk rá, bármire, ha azt valóban akarjuk.
Hogy miért mondom én ezt? Mert én annyiszor feladtam már. Annyiszor léptem vissza, hogy szinte már meg sem tudom számolni. De most, most végre olyasmiben van részem, amiért több éve küzdök, és sikerült végre. Már-már feladtam, mikor megfordult minden. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy nem fogok kézzel fogható bizonyítékokat követelni ahhoz, hogy elhiggyem, az álmok valóra válthatóak, csak akarnunk kell, mindennél jobban.
"Bármi a tiéd lehet, csak erősen kell akarnod, és tudnod kell a módját, hogyan szerezd meg."
/Barbara Erskine/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése