Azt, hogy az események, hogyan tudnak egyik pillanatról a másikra megváltozni és a fejük tetejére állni, még most sem értem. Tegnap ilyenkor a remény szikrája lobbant fel bennem, hogy talán még ez az egész dolog megmenthető. Röpke egy óra múlva, már patakokban folytak a könnyeim. Furcsa, hogy az érzelmek, mint váltótársak, képesek mindent átrendezni röpke percek alatt. Azt hittem, a mai napom is e körül fog forogni. Gondolkodni, visszatekintetni, rágódni...de nem.
Új nap és mintha az agyam egy része arra kényszerített volna, hogy ne gondoljak a tegnap estére. Láthatatlan kezek taszítottak minél messzebb, és végül kelletlen de engedtem az unszolásnak. Délután egy jó baráttal való séta kicsit megvigasztalta a lelkem és megértette velem, ahhoz, hogy boldog lehessek tennem kell. Most már érzek egy kis örömöt, mert visszagondolva a mai nap csupa jó dologból állt. A jó események egymást követték egy futószalagon, és még "médium" képességem is elődugta a nóziját. Nem viccelek, kissé ijesztő volt, mikor megjelent valaki, akit épp ott azon a helyen ma látni akartam. A szituáció maga, kissé kényelmetlenre sőt talán kínossá sikerült, de a tudat, hogy annak reményében sétáltunk arra, hátha összefutunk vele, és ez meg is történt. Kissé megdöbbentett. Mindig is tudtam, hogy a megérzéseim csalhatatlanok, és sokat olvastam arról, ha az ember valamit nagyon akar, akkor azt elérheti. Na, de így? Hiszen a varázslat és a fura dolgok csak a mesékben és könyvekben léteznek. Én meg csak örök álmodozó maradok. Az eszem azt mondja, ez csupán csak egy véletlen volt. De egy belső hang mégis arra késztet higgyek a nem hétköznapi események valódiságában. Talán megbolondultam teljesen, de amíg ez az állapot boldogan tart, én nem ellenkezem.
"Nem számít, mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb."
"Az idő nem magnószalag, amit oda-vissza lehet tekerni. (...) Az idő itt van. Használd ki."
/Paulo Coelho/
ki jelent meg? :)
VálaszTörlés