Just do it, and don't give up!!!

Nos úgy áll a dolog, hogy eredetileg valami mást akartam veletek megosztani. Mivel imádok az élet nagy dolgaival jönni, és azokat kifejteni, amikről néha napján érkezik visszajelzés is. Nem vagyok ezekkel az érzésekkel és élményekkel egyedül. Ez kissé elszomorító, mármint nem a visszajelzés, hanem, hogy sok a rossz tapasztalat. A sok reményvesztett ember. De úgy érzem, nincs számunkra még itt a vég. Most nem fogok világot rengető ódákat zengeni és nem is akarok. Az élet szar, szokj hozzá, vagy változtass!- ez a mottóm (régebben az utolsó két szó nélkül használtam).

Már hallom is a kérdéseket..Mi ez a hirtelen váltás? Pár napja még romokban hevertél?

A válaszom csak ennyi: Just do it, and don't give up!

Az elmúlt pár napot olyan emberek társaságában töltöttem, akik ráébresztettek valamire. Miért kell nekem szenvedni, azért mert valaki belém taposott? Vagy épp megbántott, vagy tudom is én mit csinált, ami miatt összetörtem. Dehogy kell. Az ember természeténél fogva bosszúálló. Tagadhatnám, de nem teszem. Mi az én bosszúm? Hát ez. Bebizonyítom, hogy boldog leszek, és már most is jó úton haladok felé. Talán nem is bosszú ez, ezt mindenkire rá bízom. De a hétvégén rájöttem, hogy könnyebb az élet úgy, ha merész vagy. Bízni kell, mert könnyebb lesz az emberekkel szót érteni. Tudom, most azt mondod, nem tanultam a legutóbbiból. De igen, pontosan azt tanultam meg, hogy nem zárkózhatom el minden egyes ember elől azzal az ürüggyel, hogy "mi lesz ha". Ki kell nyílnod a világ felé. Nem élhetsz egész életben azok mögött a vastag falak mögött. Mi a helyzet az enyémekkel?

...

 Hangszigetelt üvegfalak ezek. Mögéjük zárva élek. Néhányan közel jönnek, megnéznek, mint a hatalmas büszke oroszlánokat az állatkertben, aztán tovább sétálnak. Az oroszlán ezt megszokta, nem foglalkozik vele, csinálja tovább a dolgát, mert az üveg fal mögött ott a falkája, a családja, amely a boldogságot és biztonságot jelenti számára. De nekem még nincs "falkám". Eddig nem zavart engem sem. El foglaltam magam az én kis kalitkámban. Éreztem a biztonságot mögötte. Néha jött, egy-egy ember, akit beengedtem a falaim közé, de idővel mindenki tovább állt. Mérges voltam. Miért hagytak itt? Most felálltam és körülnéztem. Elámultam, a sok apró csodától, ami a szemem elé tárult. Kíváncsi és várakozó tekintetek forgataga fogadott. Alig bírtam a látványt befogadni. Kezemet az üvegre tapasztva faltam magamba a sok élményt. Volt, aki integetett, mások hívtak, menjek velük. Tanácstalanul álltam saját börtönöm falai mögött. Emberek egymás között, örömük-bánatuk hol közös, hol magányos. A rossz mindig ott lapul a sötétben, de a barátok segítenek a menekülésben. Gyerekek gondtalan, csilingelő nevetése. Szerelmes párok andalgó sétája. Egy érzés fészkelte be magát a szívembe. Irigység és féltékenység. Én is érezni akartam őket. Tomboló haraggal döngettem a masszív falakat. Üvöltöztem. 

"Ki akarok jutni! Eressz el! Nem vagyok fogjod többé!"- nem érkezett válasz. Kifáradván leültem és csak néztem az üvegen keresztül másokat. Egyszer csak egy szót kezdett a tükörsima felületen kirajzolódni. "BIZALOM". Felpattantam. Fel-alá kezdtem járkálni, miközben a fejemet törtem. Hogyan bízhatnék én? Hiszen, annyi fájdalom ért már! Kopogás zökkentett ki vívódásomból.

Ismerős szempár kutató pillantással invitált egy jónak ígérkező élményre. Nem volt benne előítélet, inkább aggodalom, hogy megint NEM-et mondok. Ismét elolvastam azt az egy szót. És akkor döntöttem. Ettől a pillanattól a falak millió apró szilánkra törtek. Kiléptem a saját börtönömből, megadva a lehetőséget magamnak és mindenki másnak is arra, hogy megismerjen és én is megismerhessek. 

... 

Tehát ezzel a kis szösszenettel akartam elmondani, ami három nap alatt zajlott le bennem. Nem vagyok tökéletes, de nem is akarok az lenni. Fejlődnöm kell, mindenben, de tudom, hogy vannak dolgok amikben jó vagyok. Van önbizalmam, és most már ideje is azt használni. Meg akarok ismerni új dolgokat. Nyelveket akarok tanulni. Zongorázni akarok tanulni és táncolni szeretnék megint! Segíteni akarok, példát mutatni! Megmutatni, mindig van tovább, csak bízni és hinni kell! Önmagunkban!

"Az utazást választottam, amikor észrevettem, hogy az életem már nem olyan, mint egy folyó, amely a tenger felé igyekszik. Azért döntöttem így, mert körülöttem minden azzal fenyegetett, hogy megáll és egy helyben toporog. (...) Mindenki nap mint nap azt tapasztalja, hogy életének újabb és újabb fordulópontjához ér."

/Paulo Coelho/

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

/Antoine de Saint-Exupéry/

(A kis herceg)