Én vagyok a fegyvered ellenem

A szemem könnyben úszik. Lelkemen ez a hatalmas seb vérzik. Vérzik, mert belém tiportál. Megbíztam benned. Tied volt minden titkom. Összecsaptak felettünk a hullámok. Szavaid maró savként öntötted rám, én pedig mint törött poharak szilánkját, vágtam hozzád sérelmeim. Talán nem kellett volna? Ki tudja: Mindketten hibásak vagyunk. Én beismerem, de te már döntöttél. Azt álmodtam, a valóság egy rossz rémálom, de mikor felébredtem, ismét üres voltam. Történt velem valami. El akartam mesélni, de félúton megállt a kezem. Már nem mondhatom el. Még szoknom kell ezt az új helyzetet, és az ürességet, de valahogy majd csak megleszek. Erős vagyok mindig azt mondtad, hát most is annak kell lenem, ugye? Eddig a pillanatig, hamis ábrándokkal ringattam magam. Fel akartam adni a levelet a postán. Most már nem teszem. Úgy döntöttél végeztünk, nem zargathatlak, ugye? Szép kis befejezés. Mindig stílusosan távoztál. Eltűnsz, nyomot sem hagyva magad után. Ez a lépés kissé meglepett. Percekig megrökönyödve néztem a vibráló monitort. Az első kérdés lebeg előttem, ami eszembe jut. Miért? És a válasz oly egyszerű, hiszen már nincs dolgunk egymással, ugye? 

A könnyeim még mindig folynak. Senki sem veszi őket észre. Az álarcom lehullik. Most csak én vagyok, cicoma és védelmező álca nélkül. Azon gondolkodom, mit csinálhatsz épp ezekben a pillanatokban? Egy hang a fejemben azt suttogja, szomorú vagy, amiért ide jutottunk. De a racionális énem meggyőz arról, hogy te annál okosabb vagy, mint, hogy ilyen dolgokon rágódj. Felnézek rád. A hideg fejjel való gondolkodás mestere voltál mindig is. Az érzelmek, csak elgyengítenek. De, tudtad ezt. Túl sok bennem az érzelem. Tehát ezzel a lépéssel sakk mattot kaptam. 

Letörlöm a könnyeket. Értelmetlen hullatnom őket. A füled befogtad és elrohantál. Igaz volt egyáltalán? Vagy csak egy képet kaptam rólad? Az egyik főhősöm te voltál. Minden történetben helyed volt. De most magad ragadtál tollat és befejeted a történetem...

"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"

/Setpeh King/