Mad world

Sosem tudhatod, hogy mi vár holnap. Semmi sem tart örökké. Az ember sem örök. Egyszer mind el fogunk múlni, talán emlékeket is hagyunk magunk után, de van, hogy még a halálunk sem jut el senkihez. Ha valaki elmegy, rosszul érezzük magunkat. Kérdéseket teszünk fel! Miért pont ő? Miért neki kellett? Fiatal volt még, ellőtte volt az élet. Az idő nem válogat. Egyszer minden óra megáll. Az enyém is, a tied is. A kérdés az, hogy amíg az óra ketyeg, képes vagy-e maradandót alkotni. Az emberek jönnek, az emberek mennek. Néha csak állok és szemlélődöm. Állok a tömegben és körülnézem. Nem érzem magam biztonságban. Félek. Valami hiányzik. Más lennék talán? Lehet, és ez az ami igazán fontos. Önmagadnak lenni. Másnak, talán különcnek, mert ez tesz egyedivé. Egy birkaszellemű embert, aki mindig csak olyan akar lenni, mint a példaképe, vagy épp a legjobb barátja, sosem fognak megjegyezni. Nem lesz kiemelkedő. Csak egy árnyék, valaki mögött, miközben valójában ott lakozik benne a szikra. A tehetség szikrája. Lehetne valaki, de biztonságosabb számára a kitaposott ösvénye lépdelni. Talán én is ezt teszem.

Változás van kialakulóban. A nyár sok meglepetést tartogatott számomra, Öröm, bánat, magány, elvesztés, új ismerősök, kaland és fájdalom. Ezek együttes összessége valamit megváltoztatott bennem.
 Úgy lehet ezt hívni, hogy megkomolyodtam? Talán. Nem tudom. Most egyfajta ködfátylon keresztül szemlélem a külvilágot és közben gondolkodom. Szinte egész álló nap csak gondolatok cikáznak bennem, van, hogy egyszerűen elvesztem a fonalat és ejtem a témát, de akár éjszakákon át is rágódhatok valamin. Úgy érzem, most már nem hagyhatom másra a dolgokat, nem menekülhet az ember folyton. Egyszer meg kell állni, és szembe szállni az ismeretlennel. 

Talán furcsának találod ezt a hirtelen változást. Hihetetlen, de én is meglepődtem rajta, hogy bizonyos dolgok mennyire meg tudják változtatni az embert és a dolgokhoz való hozzáállását. Igen, bevallom más szögből kezdtem nézni a dolgokat és tényleg nekem kellett változtatni, ahhoz, hogy elviselhetőbb legyen az élet. Meglepő, de azóta a bizonyos nap óta a légkör is megváltozott. Nincs olyan nagy feszültség, sőt van, hogy kifejezetten kellemes érzés. Egy valami fáj csak ebben, ehhez kellett egy szomorú eseménynek történnie. Ahhoz, hogy végre észrevegyük magunkat és változtassunk...

"Amikor fiatalok vagyunk, úgy élünk, mintha halhatatlanok lennénk. Halandóságunk tudata úgy ölel körül bennünket, akár egy merev papírszalag, ami alig érinti a bőrünket."

/Pascal Mercier/

"Ha azonban az ember keresztültört mindennapi körülményei papírfalán, azokon a képzeletbeli falakon, melyek legtöbbünket bebörtönöznek a bölcsőtől a sírig, akkor mindenesetre tesz egy felfedezést: ha a világ úgy, amint van, nem tetszik neked, megváltoztathatod. Határozd el, hogy mindenáron meg fogod változtatni és akkor meg is tudod változtatni. Megváltoztathatod rossz és haszontalan irányban, de éppúgy teheted jobbá, kényelmesebbé vagy legrosszabb esetben legalább sokkal érdekesebbé."

/Herbert George Wells/