Vicces, mi? A sok elvárás, számonkérés. Miért nem szóltál? Hát már nem is számítunk? Most meg mi bajod? Azt, hittem barátok vagyunk... és még a sok panasz meg követelőzés. Hát, azt hiszem, most jutottam el arra a pontra, amikor azt mondom STOP IT!!!
Levegő kell! Friss levegő! Nem tudok mindenki elvárásainak megfelelni, és nem is akarok! Én így nem tudom tovább csinálni. Állandóan csak mindenkinek ugrálni, és vigyázni nehogy megbántsam. Egy lezáratlan dolog. Akadályoz mindenben. Nem tudok koncentrálni, nem tudok írni, nem mennek a dolgok. Meg kell írnom a levelet. Addig csak egy helyben toporgás. Napok óta rágódom. Próbálom megfogalmazni az érzéseket, amik itt mélyen belül kavarognak bennem. Nehéz ez így. Nincs kinek elmondani, mi bánt. Megint csak gyűlik és telítődik a sok negatívum és nem tudok ebből lefaragni. Nincs kinek. Bizalmatlanság. Ez a nagy baj. Ha képes lennék ténylegesen megbízni valakiben, bárkiben, magamban, talán jobb lenne a helyzet. De a sok negatív tapasztalat, nem akarok ismét csalódni, folyton csak csalódás. Hát ilyen az élet? És hol van a habos oldala?
...
Tegnap éjjel megírtam. A levelet. Előre megterveztem mit fogok benne leírni. Nem azt írtam...teljesen. Megpróbáltam mindent belesűríteni, de még így is egy csomó mindent kihagytam. Talán így könnyebben elfogadom én is ezt az új felállást, vagy helyzetet. Az idő múlik és a kapcsolatok formálódnak, változnak. Van, hogy egy szorosnak hitt kötelék, idővel fellazul, majd el is szakad. Ez szomorú. Jól tettem, hogy megírtam. Ma ismét "tollat ragadtam". Sikerült folytatnom. A szavak végre papírra vetődtek, és alig bírtam abbahagyni, el is késtem az órámról. Ennek örülök, mert kicsit már kétségbe voltam esve, hogy talán nem épp az írás a megfelelő művészi pálya, ami nekem adatott. Szomorú lennék, ha ez beigazolódna, hisz az azt jelentené, hogy a családban egyedül nekem nincs semmi művészi hajlamom, vagy inkább tehetségem. Remélem, hogy ez nem így van és egyszer majd tényleg jól fogok írni. Most sikeresen folytatom. A levelet már feladtam a postán. A hölgy kedves volt. Most várok. Mi a válasz, ha lesz reakció. Ez nem izgatott várakozás. Nem érzek semmit. Minden olyan erőteljes. Halvány vagyok, akár a hajnali napsugár.
"Az ember, akinek mindene megvan ahhoz, hogy jól érezze magát és boldog legyen, egyszerre a világ legnyomorultabb embere lesz. Miért? Mert nincs kivel beszélnie."
/Paulo Coelho/
"A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése