Na, jó Felejtsétek el, amit a múltkor mondtam. Na, nem az egészet, de valljuk be, csak a naiv, buta kislányok bíznak meg minden lélekben. Sose bízz, mert nem tudhatod, hogy mikor kerül a hátad mögé a bizalmas és szúr le. Tomboló harag ég bennem kb. 48 órája. Azt, mondtam nincsenek bennem ellenérzések. Ó dehogy nincsenek. Lehet engem neveltek túl illedelmesnek, de ha valaki ,akivel már "nem tartom a kapcsolatot", de én valami kedveset írok neki, nem kényszerből, hanem mert én balga lélek vagyok. Akkor komolyan letörne az ember keze, vagy belehalna egy köszönömben? Biztosan. Mert a sértettség elvakít mindenkit. De no problem. Felfogtam, hiszen a birka jellem a legtöbb emberre ráhúzható. Ha a főnök valamit kitalál, a többi követi csillogó szemekkel. Mert, ha véletlenül mást gondolsz és ennek hangot is adsz, kiraknak a bagázsból, és, hogy szakszavakkal éljek. Mert azért én is tanulok az iskolában új dolgokat. A társadalom perifériájára szorul. Tehát kiközösítik. Nos, drága egyetleneim. Nem kell engem szeretni, lehet engem utálni, tegyél keresztbe, nem bánom. Én türelmes vagyok. De előre mondom, méltó ellenfél vagyok. Könnyen nem bántok el velem. Tehát húzzátok fel szépen a nadrágotokat és jól kössétek meg, mert én vérrel és verejtékkel fogok küzdeni és kiállni a z igazamért, a valóságért. Lehet, hogy mögöttem nem állnak annyian, de én tudom, hogy ezekre az emberekre számíthatok, mert nem önös érdekből állnak mellettem. Ha ez lenne, akkor nem állna mögöttem egy lélek sem. Mindig vannak, akik csak elidőznek, majd körbe hálózzátok őket és végül a seregetek erősödik. Nem fogok értük küzdeni, aki veletek van, az ellenem. Nem szeretem az olyanokat, akik inkább tűrik az elnyomást, minthogy a rossz oldalon álljanak. Persze, az ősi túlélési ösztön mindenkit hajt. Nagyobb az esélyünk, ha a több eséllyel rendelkező fél oldalán harcolunk. De kérdem én, megéri? A folytonos megaláztatás, az így is kirekesztettség, az omega szerepe? Hát persze, hogy megéri, mert legalább tartozol valahova. Nos, akkor kedves egészségedre, de utólag hozzám ne gyere.
Költői kérdés. Ha valaki nem mondja ki, de apró mederöltetéssel ki lehet következtetni, hogy már kitörölt az életéből, te mi a manóért hagysz mégis nyitva kapukat? Nem kellesz már neki, fogd fel ,egyszer és mindenkorra. Pótolható vagy, mindenki az, szóval vegyél erőt magadon és nyomd meg azt a DELETE gombot. Nem csak formálisan, de ezzel a valóságban is kijelentheted, már nem érdekel. És utána ne merészeld magad rosszul érezni, mert így is állandóan csak a fancsali képedet látom, h jaj most ezt csinálták, jaj most azt csinálták. Tegyék, te meg pontot teszel ennek a huzavonának a végére. Szabadulj meg mindentől, és kész. És később, mikor majd sok-sok év múlva visszagondolsz arra, hogy mit össze szenvedtél, jót nevetsz ezen. Hiszen a memóriád túlzás nélkül is rossznak mondható, azt sem fogod tudni kivel és miért alakultak így a dolgok. Tehát örülj, mert felejtesz.
"Senkit sem gyűlölünk úgy, mint azt, akit szeretünk vagy szerettünk."
/Jorge Bucay/
"Ha a fegyvereid csak egy töredékét használják annak az energiának, amit az ellenség elfogyaszt, akkor olyan előnyöd van, ami szinte elsöprő túlerő esetén is győzelemhez juttathat. Nyújtsd el a küzdelmet, és ezzel pazarold az ellenséges anyagot. Az ellenfél megroggyan, mert a termelésirányítás és a dolgozók elvesznek."
/Frank Herbert/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése